vizsga címkéhez tartozó bejegyzések

Gyakorlati vizsga

Hát ezt is eljött. Egy kicsit sok ideig tartott több mint 3 évig, de ez is megvan. Nem ez volt a terv, de az élet máshogy alakult mint a terv. Így hivatalosan is sikerült megszerezni a PPL(A) jogosítást.

A vizsga meglepően alapos volt. Persze egy kis késéssel kezdődött, ugyanis senki nem jött 8:30-ra Dunakeszire a klubból – így nem tudtunk bemenni az épületben. De 25 perc után sikerült kulcshoz jutni és bemenni az épületbe.
A szükséges adminisztráció után, jött az előkészület átbeszélése. Térképek, repülési terv, stb… Könnyed beszélgetés volt, de mindent érintettünk, tehát nem az volt a lényeg, hogy hibát keressen a vizsgabiztos hanem, hogy nagyjából helyén vannak-e a dolgok. Itt talán a legviccesebb szituáció az volt, amikor a repülési adatokat beszerzéséről volt szó. Nyilván mondtam, hogy az Interneten érdemes megnézni a dolgokat, erre mondta, hogy van egy nagyon jó weboldal csak be kell írni, hogy Magyarország repülőterei. Erre csak szerényen azt mondhattam: “Tudom, mert én készítettem a weboldalt”. Kicsi a világ. Persze egy kicsit még beszélgettünk erről arról, sőt a végén még egy METAR-t is megnéztünk.
Ezután leadtam a repülési tervet, majd kimentünk előkészíteni a gépet. Átnézés, megtankolás szóval a szokásos.
Először 2 iskolakörrel kezdtünk, egy teljes fékszárnya leszállás, illetve egy kis állású leszállást. Ezután kezdődött az útvonal repülés. Annyi volt a kérése a vizsgabiztosnak, hogy mindig mondja mit csinálok, hogy lássa tudatos a repülés. Szebb időnk nem is lehetett volna szélcsend, termik és turbulencia mentes – igazi “burok” időjárás. Eddig mindig küzdeni kellett a szint tartásával, most csak néha néha kellett visszatérni 1800 lábra. Forduló pontok is messziről látszódtak, tehát könnyű volt a repülés – főleg hogy már jártam arra egyszer. Út közben azért beszélgettünk a repülésről, meg a hivatali dolgokról. Így tudtam meg, hogy nagyon sok Török pilóta nálunk gyűjti az idejét – ez volt Dunakeszin is, mert lényegében én használtam ezt a gépet és a Törökök – illetve vizsgáznak, hogy EU-s jogosítványt kapjanak. Szerintem ez tök jó, legalább az egyes klubboknak fizetőképes ügyfelei vannak. Amikor visszaérkeztünk Dunakeszire sűlyedés helyett emelkedésbe kezdtünk, és kb. 2000 lábon apróbb gyakorlatokat (fordulók, átesés, motor leállás) gyakoroltunk. Majd leszálltunk és kész.
Persze a végén volt a szokásos adminisztráció, sőt még a hivatalba be kell küldeni a papírokat és majd megküldik a jogosítványt, de ez már adminisztráció.

A lényeg, hogy sikerült kb. 1,7 milliót elkölteni (ez csak a repülés és a elméleti felkészítés költsége) ehhez jön még a vizsgadíjak a kiautózás a repülőtérre, meg persze a temérdek idő, de mindenkinek csak ajánlani tudom.

Hogyan tovább?

Jövő év elején remélem minél hamarabb, megszeretném csinálni a 4 személyes gépre az átképzést – Dunakeszin ilyen a Cessna 172-es. Meg lehet hogy érdemes lenne az éjszakai repülést (NVFR) is elvégezni. Esetleg a külföldi rádiózást. Ezek apróságok, de ez már csak idő és pénz kérdése.

Mindenkinek kellemes további időtöltést kívánok, mert úgy gondolom, hogy további repüléses blogot nem fogok írni.