2016. december hónap bejegyzései

Gyakorlati vizsga

Hát ezt is eljött. Egy kicsit sok ideig tartott több mint 3 évig, de ez is megvan. Nem ez volt a terv, de az élet máshogy alakult mint a terv. Így hivatalosan is sikerült megszerezni a PPL(A) jogosítást.

A vizsga meglepően alapos volt. Persze egy kis késéssel kezdődött, ugyanis senki nem jött 8:30-ra Dunakeszire a klubból – így nem tudtunk bemenni az épületben. De 25 perc után sikerült kulcshoz jutni és bemenni az épületbe.
A szükséges adminisztráció után, jött az előkészület átbeszélése. Térképek, repülési terv, stb… Könnyed beszélgetés volt, de mindent érintettünk, tehát nem az volt a lényeg, hogy hibát keressen a vizsgabiztos hanem, hogy nagyjából helyén vannak-e a dolgok. Itt talán a legviccesebb szituáció az volt, amikor a repülési adatokat beszerzéséről volt szó. Nyilván mondtam, hogy az Interneten érdemes megnézni a dolgokat, erre mondta, hogy van egy nagyon jó weboldal csak be kell írni, hogy Magyarország repülőterei. Erre csak szerényen azt mondhattam: “Tudom, mert én készítettem a weboldalt”. Kicsi a világ. Persze egy kicsit még beszélgettünk erről arról, sőt a végén még egy METAR-t is megnéztünk.
Ezután leadtam a repülési tervet, majd kimentünk előkészíteni a gépet. Átnézés, megtankolás szóval a szokásos.
Először 2 iskolakörrel kezdtünk, egy teljes fékszárnya leszállás, illetve egy kis állású leszállást. Ezután kezdődött az útvonal repülés. Annyi volt a kérése a vizsgabiztosnak, hogy mindig mondja mit csinálok, hogy lássa tudatos a repülés. Szebb időnk nem is lehetett volna szélcsend, termik és turbulencia mentes – igazi “burok” időjárás. Eddig mindig küzdeni kellett a szint tartásával, most csak néha néha kellett visszatérni 1800 lábra. Forduló pontok is messziről látszódtak, tehát könnyű volt a repülés – főleg hogy már jártam arra egyszer. Út közben azért beszélgettünk a repülésről, meg a hivatali dolgokról. Így tudtam meg, hogy nagyon sok Török pilóta nálunk gyűjti az idejét – ez volt Dunakeszin is, mert lényegében én használtam ezt a gépet és a Törökök – illetve vizsgáznak, hogy EU-s jogosítványt kapjanak. Szerintem ez tök jó, legalább az egyes klubboknak fizetőképes ügyfelei vannak. Amikor visszaérkeztünk Dunakeszire sűlyedés helyett emelkedésbe kezdtünk, és kb. 2000 lábon apróbb gyakorlatokat (fordulók, átesés, motor leállás) gyakoroltunk. Majd leszálltunk és kész.
Persze a végén volt a szokásos adminisztráció, sőt még a hivatalba be kell küldeni a papírokat és majd megküldik a jogosítványt, de ez már adminisztráció.

A lényeg, hogy sikerült kb. 1,7 milliót elkölteni (ez csak a repülés és a elméleti felkészítés költsége) ehhez jön még a vizsgadíjak a kiautózás a repülőtérre, meg persze a temérdek idő, de mindenkinek csak ajánlani tudom.

Hogyan tovább?

Jövő év elején remélem minél hamarabb, megszeretném csinálni a 4 személyes gépre az átképzést – Dunakeszin ilyen a Cessna 172-es. Meg lehet hogy érdemes lenne az éjszakai repülést (NVFR) is elvégezni. Esetleg a külföldi rádiózást. Ezek apróságok, de ez már csak idő és pénz kérdése.

Mindenkinek kellemes további időtöltést kívánok, mert úgy gondolom, hogy további repüléses blogot nem fogok írni.

 

Mégsem az az útvonal

Akkor mégsem a vizsga – ki gondolta volna 🙂
1. Az adminisztráció és felterjesztés nem megy annyira egyszerűen.
2. A tervezett időpont választás is nehezedik a téli időjárás miatt.
3. Más lett a vizsgaútvonal.
Mivel kedden lesz a vizsga – elvileg – így nem árt ha kipróbáljuk milyen egy vor adóra repülni, meg nagyjából megnézni az útvonalat.
Az oktató nem ért rá ezért egy másik oktatóval repültem le a Dunakeszi – Lőrinci, Jászberény, Tápióság VOR, Gödöllő – Dunakeszi útvonalat.
Mai érdekesség, az eléggé erős szerencsére szembe szél. Délelőtt még jó idő volt, de induláskor már felerősödött a szél. Szép idő volt, de bizonyos irányokból borult volt. Lőrinci, Jászberényig teljesen jó volt, csak a szögeken kellett módosítani a szél miatt, illetve 2000 lábra mentünk fel mert nem látta az irányítás a jelünket. Ez utána Vorra repültünk volna rá, ha működött volna a repülőgépben a vor műszer, de nem működött. Ezután Gödöllőre a megközelítés egy kicsit korai volt, mert olyannyira volt a szembe szél, hogy gyorsan tudtuk veszteni a magasságot. Dunakeszinél hasonló volt, egy kicsit korábban süllyedtem, de ez sosem baj, ezért van gáz, hogy behúzassuk a gépet. Kb 1 óra 30 perc volt, így szembe szélben a repülési idő.
Most már remélem 2 nap múlva meglesz a vizsga.

Más irány más látvány

A vizsga előtti utolsó alkalommal ugyanezt az útvonalat repültem le, csak a másik irányból. Ki gondolná, hogy ugyanazon az útvonalon visszafelé repülve teljesen más dolgokat is lát az ember. Hát igen – rögtön még Visegrád előtt egy kis külszíni fejtést.
Ezután jött a Visegrádi vár.
Majd egy jó kis turbulens időjárással a hegyek között, ezután meg egy eléggé erős napsütés, de a légkörben a látótávolság nem az igazi, mert nagyon párás – így nem annyira látsz a levegőből messzire. Mindenesetre próbáltam készíteni pár képet a repülőből Eszregomnál is.
Esztergom és Tatabánya között semmi érdekes. Viszont Tatabánya után megint egy külszíni fejtésbe futottam azaz repültem 🙂 .
Majd vissza Dunakeszire. Solymár előtt persze kivételesen kikerültem a dombokat, mint hogy átmenjek rajta.
Ami még meglepő volt, Visegrád előtt, hogy egyszer csak azt láttam hogy egyszer csak egy Cessna elhúzott a jobb szárny alatt. Na a másik rögtön el is kezdett az irányítással rádiózni, hogy itt volt egy repülőgép, volt-e repülési terve stb… Persze volt. Én nem is rádióztam, mert már az esemény megtörtént – azt meg már minek kommentálni ami megtörtént. Egyébként az irányítás szokott szólni, hogyha valami forgalom van a környékünkön, de ez csak tájékoztatás. A fő hogy nézzünk ki a kabinból, mert nem mindenkinek kell repülési tervet leadnia.
Hát akkor ennyit egy PPL(A) a kiképzésről. Jöjjön a vizsga…

Vizsgaútvonal repülés egyedül

Miután sikeresen újra összerakták a repülőgép porlasztó fűtését, újra lehetett repülni. Egy kis közös iskolakörözés után, átvettem a gép felett az uralmat és immár egyedül megkezdtem a Tatabánya felé repülést. Érdekes, hogy kétszer ugyanazon az útvonalon repülve sem mindent ismer fel az ember, illetve ugyanazt csinálva sem ugyanazon a kurzuson fog haladni (pl.: másfelől fúj a szél). Jelen esetben szembe szélnek mondanám, ami azt eredményezte, hogy kb a 20 perces utat 25 perc alatt tettem meg. Az arra pont elég, hogy mindig azt hiszed, hogy ez már a másik falu, de rá kell döbbenned, hogy nem még mindig ugyanott vagy 🙂 – Különösen igaz ez erre a Robin ATL repülőgépre ami alapból eléggé lassúcska.

Nyilván egyébként a fordulópontokat már messziről látod, hiszen már jártam ott egy hete.

Esztergom illetve Visegrád majd a Duna mentén visszarepülni Kisoroszi – Szentendre útvonalon még mindig egy eléggé szép útvonal.
A repülés gond nélkül megtörtént teljesen élvezhető volt kb 1 óra 20 percet tartott.
Emellett a repülőtéren, keményen görgetjük az adminisztrációt, hogy minden elkészüljön a felterjesztésig. Mivel már pár éve megkezdtem a képzést ezért van egy kis bonyolultsága az adminisztrációnak.

Vizsgafelkészülés

A következő alakalommal, a vizsgaútvonalra kezdtük meg a felkészülést. A tervezett útvonal: Dunakeszi – Tatabánya – Esztergom – Visegrád – Dunakeszi

Tatabánya - Esztergom vizsgaútonal

Tatabánya – Esztergom vizsgaútvonal

Így is tettünk egy szép Novemberi napon. Az oktatóval felszállás után Tatabánya felé vettük az irányt. Ami látványos volt az például, a Pilisvörösvári vasút vezetése (ott tesz egy két kanyart, mielőtt átmegy egy hídon). Tatabányáig sok apró település, amit persze nem mindig olyan egyértelmű mint a térképem. Egyrészt van ami a valóságban ott van, de a térképen nincsen, van ami a térképen ott van, de a valóságban nem látod, mert pont egy hegygerinc mögött van. És hát mivel nem én vagyok a leggyakorlottabb pilóta a világon, néha még én sem tudom pontosan, hogy hol vagyunk pontosan. Persze az irányt tartva hamar megjön a válasz (meglátod a falut, vagy az autóutak kereszteződései pontosítják a dolgokat. A fő eltérést a szél okozza, hogy hiába tartasz 70° -ot ha a szél folyamatosan elfordít és valójában 65°-ba repülsz. Így az ember megpróbálja a 75°-os korrekciót, majd a szél lassan újra elforgatja a gépet. Ezt egészen addig esszük amíg meg nem látjuk a forduló pontot és látás után be nem repülünk a város közepére és onnan felvesszük újra a következő útirányt.

Az útvonalon pl Nagysáp után megint nem tudsz nagyon látva repülni, mert Dorog előtt megint van egy domb.  1800 lábon (600m-en) tengerszinthez mérve, nem vagy olyan magasan és egy domb előtt meg után jellemzően van valamennyi turbulencia és emelés, illetve süllyedés. És ez hasonló mint amikor valaki elkezd vezetni, ha azzal foglalkozol, hogy tartsad a kijelölt magasságot és a turbulenciát kezeled akkor a tájékozódás (és a rádiózás) háttérbe szorul. Nyilván 200 óra repülés után ez már egy kicsit más lesz.

Esztergomba már voltam, így tudtam hol van a repülőtér, illetve a várost is már láttam repülőből, de eléggé látványos ezért érdemes arra párszor elrepülni. A Dunát nem tanácsos átlépni, mert az már külföld… Ezután jött Visegrád amit szerintem nem kell bemutatni, majd a Duna nyomvonalán szépen vissza Dunakeszire.

Az eredeti terv az volt, hogy ez után én lerepülöm egyedül, de menet közben kétszer is bedadogott a gép, főleg süllyedés közben. A porlasztófűtés rosszalkodott megint, úgyhogy majd akkor jövök legközelebb ha megcsinálták.