2016. október hónap bejegyzései

Motor leállás szimuláció

Hát el is rontottuk többször is. Miután a iskola kör már jól ment, kimentünk egy két feladatot gyakorolni főleg fordulókat. Aztán egyszer csak váratlanul az oktató lehuzta a gázkart, hogy akkor most megállt a motor, lehet leszállni… Ezt a gépet 120km/h siklósebességre tervezték amit úgy érünk el, hogy addig toljuk előre a kormányt amíg a gravitáció segítségével ez a sebesség meg nincsen. Próbáltam keresni egy területet ami jól nézet ki, de volt egy villanyoszlop a közepén, és nem nagyon láttam merre megy a vezeték, úgyhogy mellette lévő szántás néztem ki. Na volt rajta pár bokor (valamit ültettek szerintem kb levendula nagyságúak lehettek), úgyhogy inkább nem szálltunk le. A bokor nem nyerő mert állítólag kitörheti a futóművet. Emelkedés közben megbeszéltük, mit tegyünk a villanyoszlopokkal ha a közelében kell leszállni. Közben megint levette a gázt. És hát megint valamit kellett keresni. Ami egyébként nem jön zsigerből, hogy azonnal nyomjuk a gép orrát a föld felé, hogy minél előbb meglegyen a 120 km/ó. Ugyanis 110 km/ó emelkedés mellett nagyon gyorsan lecsökken a sebesség ha nincsen motor teljesítmény (mintha a hídon felfelé elkezdenéd nem tekerni a kerékpárt) ha kb 90km/ó alá csökken a sebesség (pár másodperc) akkor a gép egyszerűen átesik és elkezd zuhanni). Tehát első a sebesség második a kényszer leszálló pálya keresése. Második hely sem volt teljesen jó megoldás – amikor persze nem kéne minden irányban vezetékek vannak (szerintem nem véletlenül repültünk ide – de ez csak egy megérzés). 3x-ra már jó volt, de akkor az volt a baj, hogy az oktató mást nézett ki magának, aztán amikor rájött, hogy én máshova szállnék le, mondta, hogy jaa hogy oda – akkor ez rendben van. Én összességében élveztem, mert így egy két dolog azért rögzülhet a gyarkorlás miatt. Ezután vissza a repülőtérre iskola körözni. Ami abból ált, hogy kb. mentünk egy igazit majd soha nem jött többé össze, mert az iskolakör különböző részein az a fránya motor mindig leállt – persze csak elméletileg. A gyakorlat persze az volt itt is, hogy A, ne haljunk meg. B, mást se öljünk meg, C, a gépet se törjük össze. Mindig sebesség, illetve helykeresés (mi általában itt vissza a repülőtérre) és leszállás. Lényegében 10 különböző pontról. Ebből 2-nél nem értünk volna vissza a repülőtérre. Ezért is fura az oktatókönyv, hogy azt suggalja, hogy a repülőtéren kell leszállni ha iskolakörön vagyunk (fordulj meg, vagy valami aztán szálljál le).

Na mi ezt egy kicsit módosítottuk, mindegy, hogy hol van a pálya, biztonságba szálljak le valahol ha a füves pályára 45 fokban akkor is inkább úgy mint földbe állni. Egyébként a vizsgánál majd a pályára kell leszállni, de akkor elvileg magasabban leszünk.

Két eset volt ami eléggé fura volt.

Fölszállás közben amikor kb 15 méteren vagy, ilyenkor lényegében a gép orrát bele kell nyomni a földbe, majd az utolsó pillanatban visszahúzni.

Illetve emelkedő fordulóban, amikor én reflexszerűen a pályára fordulnék vissza de itt nem a jó megoldás, mert elveszik  a sebesség és belemegyünk a dugóhúzóba. Itt is először sebesség majd irány változtatás.

Ami még érdekes volt a normális le és felszállás. Az utóbbinál egyszer kihúzva maradt a porlasztófűtés. De ilyenkor gyorsításkor nem igazán megfelelő a teljesítmény. Ekkor inkább megálltam, mivel nem volt megfelelő teljesítmény (egyszer még Gödöllőn a Cessnával volt ilyen probléma – akkor gyertyahiba volt), ami alapból jó döntés volt. Egyébként könnyen meg lehet keveredni, mert a szimuláció során az oktató rögtön porlasztófűtést kapcsol, hiszen levette a motor teljesítményét. A 13. leszállásnál pedig az volt az érdekes, hogy mivel az előbbi 12.nél kényszerhelyzet volt aminél nem kellett semmit kapcsolni (hiszen vészhelyzet van) addig itt kellett volna, csak benne volt az emberbe, hogy nem kell semmit csinálni.

Mindenesetre hasznos volt és egy két dolog most  helyére került.

Iskola körözés

Az iskola körözés amit nem lehet elfelejteni. Viszont ki lehet jönni a gyakorlatból, főleg ha kicsit máshogy csináljuk mint ahogy megszoktuk. Pl.: Más repülőtér, nappal szemben, a másik irányban vagy éppen a másik körön. Ehhez jön a szép leszállás aminek a gyakorlása szintén nem árt, főleg ha más típusú géppel repül az ember. Így egy szép keddi reggeli napon megcsináltunk egy pár (12-15 fel és leszállást), persze ahhoz, hogy ezt megtegyük kis iskolaköröket mentünk mert felesleges felmenni nagyon magasra hogy utána lejöjjünk – ebben az esetben csak az idő megy fele, és nem ad hozzá ahhoz hogy a végén hogyan lebegteted ki a gépet. Mondanám, hogy unalmas volt – mert mint azóta megnéztem én már csináltam vagy 30 egyedüli iskolakört csak már nem emlékeztem rá – de apróságok – mozdulatok begyakorlására kiváló volt. Én úgy gondolom, kellett ez a 12 iskolakör, hogy visszajöjjön mit kell csinálni és valamennyire reflex szerű legyen. Következő alkalommal majd jól elrontjuk…

Iskolakörözés – újra???

Eljött az idő újra megnézni mi maradt meg az iskolakörözésből. A reptéren egy kicsit még várni kellett, mert a repülőgép biztosítása éppen lejárt, és az új kötvény visszaigazolását még várni kellett. Egyébként a Gödöllői baleset miatt (két kis repülő ütközött össze) ez a repülőtér is kapott ellenőrzést.

Amíg a biztosítást vártuk egy kicsit dolgoztam, majd előkerült a régi oktatóm is (külföldről jött haza). Vele váltottam pár mondatot

Miután előkerült a biztosítás visszaigazolási papír elindultunk repülni. De a hangár előtt előkerült előkerül újra a régi oktató, illetve a lerepült dolgokat időket kezdtük gyorsan összeszedni. Kiderült, hogy én már repültem 30 önálló iskolakört és bevallom én egyikre sem emlékszem – még szerencse, hogy van blog ahol meg tudtam nézni, hogy tényleg nem volt említésre méltó. Milyen érdekes a memória.

Na a 20 perces közjáték után elkezdtünk iskola körözni. Hát nem olyan mint a Cessna. Itt már a hosszú falon meg kell kezdeni a súlyedést, hogy időben leszálljunk. Tekintve hogy a gép lassan emelkedik, lényegében fel emelkedünk 1300 lábra majd nem sokkal később le is süllyedünk. A gép nagyon sokáig siklik, de 100 km/h sebességnél lényegében leesik a gép. Így a 110 km/h besiklást 120 km/h emeltük, hogy legyen egy kis kilebegtetés, de ez sem valami sok. Ami fura, hogy alsószárnyas a gép, ezért a földhöz képesti magasságot szokni kell. A másik fura dolog, hogy a repülőtér mellett van egy kis erdősáv, de kb 15 fokkal eltér a pálya iránytól, de elsőre olyan minta, azt kellene követni. Egyébként semmi extra ez is olyan mint az eddigiek, kell újra csinálni belőle párat, hogy normálisan menjen a dolog.

Az egyedüli érdemleges, hogy félidőben volt egy kis kötelékrepülés egy másik géppel ami nagyon jól nézett ki – persze nem én vezettem. A közös forduló, irányváltás és egymásra figyelés a repülés egy másik aspektusát mutatta.

Ezután még még volt 2-3 iskolakör aztán vége. Most már kezd korán sötétedni. Most megint 4 – 5 nap szünet aztán újra fojtatódik a repülés.