Ismétlések és újratanulás

Írhatnám, hogy minden zökkenőmentesen alakult, de nem fedne a teljes valóságot.  Egy kicsit megcsúsztak megint a dolgok. Nem jött meg a motor a gépbe, illetve az oktatónak sem volt mindig ideje, így végül szeptemberbe tudtam újra repülni a csodás ROBIN ATL-el. Akinek nem ugrik be a típus, ne csodálkozzon mert eléggé korlátos a használhatósága: https://en.wikipedia.org/wiki/Robin_ATL . Oldalszelet, az emelkedés, a gyors repülést és a “távolsági” repülést nem bírja.

Végül szeptember elején sikerült gépet és oktatót is egyeztetni és indulhatott a repülés – jippiiiiiiii jeeeee. Először, hogy megnézzük mi maradt meg, kirepültünk egy kicsit a repülőtér melletti légtérbe megnézni mi maradt meg. Hát mondjuk azt, hogy sok minden, de még több minden elveszett. Fordulókat próbáltuk egyik és másik irányban, úgy hogy a gép közbe ne emelkedjen vagy süllyedjen. Ez egy kicsit érzékenyebb gép mint az előző és hát az én kezembe sincsen benne a gyakorlat. A legnehezebb a jobb fordulóból bal fordulóban átmenni, vagy éppen pont fordítva – ugyanis bal illetve jobb fordulóban a gép horizontpontja más horizont magasságon van. Miért? Azért mert a légcsavar valamelyik irányban forog így az egyik irányban pont segíti a fordulást a másik irányban pont a forduló iránya ellen dolgozik. Tehát, hogy fordulási irányt váltsál a horizont pontot is máshová kell helyezni forduló közben – tehát ténylegesen mind a három tengely mentén más bedöntése lesz a gépnek. Mindezt úgy kell megtenni, hogy közben a magasság nem változik. Nem mondom, hogy nagyon nehéz feladat, de gyakorlást és igényességet igényel. Ugyanis nem minden pilóta figyel erre oda. Kb olyan mint a defenzív vezetés (olyan vezetés ahol a tömegerők kicsik maradnak) – azaz ha beszálláskor a pénztárcád a kocsi tetején maradt és defenzíven vezetsz akkor amikor otthon kiszállsz a kocsiból a pénztárcád még mindig a kocsi tetején van (nem érte olyan erőhatás, hogy leessen a kocsi tetejéről. Érdekes aspektus, hogy az új oktatóm egy kicsit máshova helyezi a hangsúlyokat, amit én kifejezetten hasznosnak tartok. Előjönnek olyan dolgok amiket eddig nem csináltunk, vagy nem ennyire alaposan csináltunk – így mindenkitől lehet tanulni valami újat.

Kb 1 órát repültünk majd leszálltunk. A végére egy kicsit szétcsúsztak a dolgok. Persze ez nem azt jelenti, hogy valamit kihagytunk, hanem azt hogy kb. úgy irányítottam a gépet mintha 6 órája vezetnék egyfolytában. Eljuthatunk A-ból B-be, de a kiképzésnek az a lényege, hogy jól csináljuk és azt gyakoroljuk ne közepes módon repülgessünk.

Repülés után megbeszéltük a dolgokat, mire kell figyelni a következő alkalommal, hogy jobb legyen illetve, hogy fejben át kell gondolni a dolgokat.

A következő alkalommal újra a fordulókkal kezdtük a dolgokat. És hát jobban mentek a dolgok, érdemes volt egy kicsit pihenni. Majd jött egy kis intermezzo amíg az oktatóval be nem láttuk, hogy egész mást látunk a repülőből egymáshoz képest. Miszerint a gép eleje és a horizont helyzete van fordulóban. Rövid eszmefuttatás után arra jutottunk, hogy végül is mindegy csak jegyezzem meg, hogy bal illetve jobb fordulóban hol kell lenni a gép elejének a horizonthoz viszonyítva, hogy ne emelkedjen illetve süllyedjen a gép. Ez mondjuk sokat segített innentől kezdve mindenki a saját horizonthelyzetéhez nézte a dolgokat és így az utasítások könnyebben értelmezhetőek voltak. Már csak azt kellett kicsit javítani, hogy fordulókor egy kicsit később kell megemelni a gép orrát amikor elindulna “lefelé”. Igazából ez nem könnyű feladat – eddig ilyenre nem is figyeltünk sőt nem is igazán számít, de ha végig ugyanazon a magasságon kell lenni az nem elfogadható hogy közben emelkedik 15 m a gép (egyébként elfogadható, de meg mindig jobb ha megpróbáljuk most tökéletesen csinálni, mintha soha nem gyakorolnánk) – és hát mondjuk meg az őszintét és pont ezt szeretem, csináljunk kevesebbet de azt magas minőségben, minthogy sokat de átlagos szinten. Lehet, hogy nem én leszek a legjobb sportrepülő pilóta, de amit tudok azt legalább jól tudom. Legalábbis remélem.

Amikor már ment a forduló, megnéztük emelkedő és süllyedés közben is. Lassan de biztosan jönnek vissza a dolgok. A repülés is olyan mint a biciklizés nem lehet elfelejtetni, de azért nem árt néha gyakorolni.

Ezután még volt egy kis átesés, meg csúsztatás (elsőnél elfogy a felhajtóerő és elkezd zuhanni a gép, a másik pedig “kilincsel előre” repülésként tudnám jellemezni) az utóbbi azért érdekes mert kontrolláltan lehet magasságot gyorsan csökkenteni. Végül 1 iskolakörrel zártuk a dolgokat, de újra abban az állapotba kerültem, ahol inkább a közepes minőségű repülés lehetséges.

Egy gyors helyzet elemzés – sok minden nem volt, az első alkalmakon észrevett dolgok többsége sikeresen javításra került. Így következő alkalomra egy útvonal repülést terveztünk Szatymazra – de ez megér egy külön történetet.